Valami baj van a mai ifjúsággal. Android, US military kutatás, sniper, és így voltunk hatan Lédeczi Ákos előadásán. Pedig nem csak az I épületben volt kifüggesztve több helyütt, de az Edudroid Twitter-oldalra is felírtam. Milyen jobb dolga lehet az embernek pénteken délután kettőkor?!
Azoknak, akik nem voltak ott, jöjjön egy összefoglaló, remélem, a slide-okat is meg tudom majd szerezni. Lédeczki Ákos a Vanderbilt University vezető kutatója. Csoportja több éve foglalkozik mesterlövész eláhrítással, ők dolgozták ki és alkották meg a világ első elosztott vezetéknélküli hálózaton alapuló mesterlövész-meghatározó rendszert.
Az előadás - a 20 éves amerikai tartózkodás ellenére is magyaros - angol nyelven folyt le. A professzor a csoport eddigi munkáját mutatta be, videókkal illusztrálva. A videók az éles tesztelést mutatták be, egy - még a hidegháború alatt - Amerikában felépített német kisváros utcáin. Meglehetősen látványos volt, ahogyan a város - rendelkezésre álló - három dimenziós modelljén a lövést követően másodperceken belül megjelent a lövész 1m-re pontos pozíciója. Ehhez 60 szétszórt szenzorra volt szükség. Ugyanilyen pontosságú eredményt produkált a rendszer több lövész esetén, és nem kis megdöbbenésemre akkor sem tévesztett, mikor egy géppuskasorozat közben adott le egy mesterlövész négy lövést. A probléma matematikája meglepően egyszerű volt, legalábbis az a része, amit a közönséggel megosztottak. Minden szenzor négy, mikroszekundumonként mintavételezett mikrofonnal volt felvértezve. A rendszer a torkolat-tüzet vette alapul és számolta ki, hogy milyen távol van a lövész, és milyen irányban. Minden egyes szenzor elég pontosan tudta becsülni azt hogy hol a lövész. És itt jön a csavar. Mert ameddig nyílt terepen egy szenzor is megmondja a lövés pontos helyét, addig városi környezetben a visszhangok miatt a szenzor által pontosan becsült pozíció lehet, hogy az eredeti pozíció többszörösen tükrözése. Viszont a szétszórt szenzorok közül azok, amelyek a lövést is hallották és nem csak a visszhangot, a lövés idejéről és helyéről is konzisztensen nyilatkoznak, míg akik a visszhangot észlelték, jellemzően különböző tükröződéseket kaptak, és így a téves meghatározások időben és térben is szétszóródnak, ezáltal egy csúszóablakkal és némi heurisztikával könnyen kiválasztható az egy legvalószínűbb lőállás. A szuperszónikus lövedék keltette lökéshullám formájából és sebességéből a rendszer még a lövedék kaliberére és a pontos fegyverre is jó becslést adott, egyben a lövés irányát, célpontját is meg tudta határozni.
De hol jön az egészbe az Android? Az előzőekben leírt teszteket 60 elszórt szenzorral folytatták le. De az arcvonal mozog, és a katonáknak van jobb dolga is, mint fölszedni és újratelepíteni a szenzorokat, közben ellenőrizni, cserélni az elemet. Ezért az új kutatási irány a katonákon elhelyezett szenzorok felé mutat. Mivel a katonák nagyon fürgék, főleg ha tűz alá kerülnek, ezért ez sok új kihívást hozott a telepített rendszerhez képest. A katona orientációja annyira pontatlanul határozható csak meg, hogy értelmét vesztette a négy mikrofon, és így sisakonként egyetlen egy mikrofonnal kell dolgoznia a kutatóknak. Ennek ellenére látványos eredményeket értek el. Már a szigetelőszalaggal tompított telefonba épített 40kHz-en mintavételezhető mikrofonokból is elegendő egy ahhoz, hogy megmondja, hogy milyen messziről érkezett a lövés, és a lövedék milyen messze haladt el a mérőponttól (feltételezve, hogy a fegyver nem lehet más, csak AK47-es, ami a mostani háborúkban csak kis elhanyagolás). Néhány ilyen mérés, és a mérőállomások relatív pozíciója elegendő a lövész pontos meghatározásához.
Mivel a katonák a telefont nem tartják a sisakjukon, és nem szívesen ragasztják le szigszallaggal - valamint a 40kHz-es mintavételezés nem enged sok üzemidőt, ezért dedikált mikrofont és jelfeldolgozót kapnak, mely az Android telefon perifériájaként szolgáltat adatot a telefonnak és a hálózatnak. Implementációs részletekbe nem mentünk bele, a klienst sem mutatták be, pedig érdekes ergonómiai kérdés, hogy éles harci helyzetben, kesztyűben, psukát tartva, tűző napfény mellett hogyan is kezel a katona egy érintőkijelzős okostelefont, de a az előadás nagyon érdekes volt.
Ja, és az MSC-s diákok sajnálhatják, hogy érdeklődésük nem terjed ki az ilyen előadásokra, ugyanis a professzor éppen diákokat keresett egyékbént szinte kizárólag magyar nyelvű csapatába. Talán legközelebb.
